Race for the Galaxy

Nos, kezdetben volt a Puerto Rico. Egy zseniális társasjáték, újszerű játékmechanizmussal és apró finomságokkal. Valahányszor leültem mellé játszani, valahogy mindig csak egyféle stratégiát tudtam játszani. Akárhogy eldöntöttem, hogy most termelni fogok, végül mégis az kereskedős-építős stratégiát játszottam. Mindig az volt az érzésem, hogy nem vagyok kimondottan jó benne, de ha eléggé odafigyelek, jó pontszámokat tudok elérni, és nyertem is néha.

Aztán jött a San Juan. A szerző újabb zseniális játéka, amiben nem csak egyszerűen kártyásította a Puerto Rico-t, de a többfunkciós kártyák tekintetében megint egy új játékmechanizmust alkotott. A Puerto Rico-hoz hasonlóan itt is pénzért termelő illetve fejlesztő épületeket építünk, a termelő épületeinkben erőforrásokat gyártunk, majd az erőforrásokat pénzre vagy győzelmi pontra cseréljük. Újdonság viszont, hogy a játékban található kártyák egyszerre reprezentálják az épületeket és a pénzt is. Tehát a kezembe került épületkártyákat megépíthetem mint épület, avagy felhasználhatom mint pénzt, figyelmen kívül hagyva a kártyára rajzolt épületet. Ugyanígy, kereskedésnél is, amikor pénzt kapok az áruért, kártyákat húzok, amelyeket utána akár épületként is megépíthetek.

A Puerto Rico-ban az összes épület ki van rakva, és bármelyiket megépítheted, amelyik még nem fogyott el. A San Juan-ban mindenki csak a saját kártyái közül építhet épületeket, tehát mozgástere korlátozottabb. Viszont mivel a pénz is kártya, mindig több épület van a kezünkben, mint amennyit meg fogunk építeni. Sőt, kereskedés és kártyahúzós akció választásával további kártyákat szerezhetsz, tovább növelve választási lehetőségeid számát. Tehát kicsit csökkent az interakció, mert nem kell az ellenfeleiddel versengened az egyes épületek megszerzéséhez, viszont cserébe költhetsz arra, hogy nagyobb legyen a választási lehetőségeid száma. Szerintem ez az igazán zseniális a többfunkciós kártya mechanizmusban.

San Juant eddig sajnos csak kétszer sikerült játszanom, és mindkétszer kikaptam. Ráadásul egyszer sógornőmtől kaptam ki, aki csak semi-gamer. Egy gond vele, hogy nyelvfüggőek a kártyák (mondanom sem kell, hogy nem jelent meg magyarul), bár azok szerint, akik többet játszottak vele mint én, hamar megtanulhatók a kártyák, és a fordítás is jól használható.

Végül jött a Race for the Galaxy (RftG). Tom Lehmann kivette a Puerto Rico-s akcióválasztást, és helyette szimultán választunk akciókat az akciókártyák segítségével. Az épületeknek megfelelő bolygókat itt már két módon lehet megszerezni: vagy pénzen, vagy katonai erővel. Ezen felül megpróbálták az épületek leírásait ikonok segítségével kifejezni. Lecserélték továbbá a kora újkori tematikát űrbirodalom építésre. Ja, és a legfontosabb, jól feldúsították a kártyákat: sokkal többféle kártya van mint a San Juan.

Az eredmény? Gyorsrepülés a BGG-s top10-be. Mindenki áradozik a játékról: fél órás játékidő és mély stratégia, mondják. Részemről meg nagy érdeklődés, hogy milyen lehet a feltupírozott San Juan.

Kezdjük akkor sorban: a Race for the Galaxy bonyolultabb mint a San Juan. Ez azért van, mert sokféle kártya van. Ráadásul az ikon-nyelv, amivel megpróbálták leírni a kártyák funkicóit, bizony nem magától értetődő, tanulni kell. A kártyákon szövegesen is ott van a leírás, így azok olvasgatásával tisztázhatók a félreértések, de ahhoz hogy valaki az ikonkoból ránézésre tudhassa már, hogy mit csinál a kártya, ahhoz tényleg kell 8-10 parti.

A játék rövidsége is csalóka. A játék tényleg pörgős, de a tanulási fázisban még elég lassú. A kézbe vett lapokat egyenként kell érdelmezni és mérlegelni, hogy melyik lap mennyire használható a számomra. A játék fázisain belül a játékosok egyszerre lépik le a lépéseiket, így gyakorlatilag nincs várakozás az ellenfélre. Ez természetesen előny, miután megtanultad a játékot, tanulási fázisba viszont kimondottan zavaró, hogy nem nagyon van időm olvasgatni, értelmezgetni a kártyák tartalmát, mert máris lépnem kell. Az elején nagyon nagy a döntéskényszer érzés.

Azt hiszem az a leginkább csalóka a játékban, hogy a San Juan/Puerto Rico rokonság miatt mindenki azt gondolná, hogy könnyen tanulható játékról van szó. Hisz az elődöket mindenki ismeri, és itt csak egy kicsit meg van spékelve illetve át vannak alakítva a dolgok. Meg amúgy is egy kártyajáték, tehát ez gyorsan fog menni..... És nem. A játékban legalább annyi összetett döntést kell meghozni, mint a Puerto Ricoban. Senki se számítson arra, hogy ez egy könnyített Puerto Rico, igen is úgy kell leülni hozzá, hogy ez egy komoly stratégiai játék.

Igazuk van tehát azoknak, akik szerint a rövid játékidő a stratégiai mélységgel párosul. Tényleg ez a játék erőssége, de ez a gyengéje is. Tanulság képpen levonható, hogy 5-10 partira szükség van, hogy valaki megtanulja a kártyákat és utána élvezhesse a játékot. Pláne, hogy a partik tényleg gyorsak tudnak lenni.

A Dominionnal való összehasonlításban mondta valaki, hogy a Race for the Galaxy-ban kell ismerni a pakliban lévő kártyákat ahhoz, hogy valaki stratégiát tudjon építeni. A Dominionban ugye ez nem probléma, mert a kártyák ki vannak téve az asztalra nyíltan, tehát mindenki láthatja, hogy milyen kártyák vannak.

No de akkor nézzük, hogy nekem hogy sikerültek az eddigi partijaim. Az első alkalommal, amikor a Gémklubban játszottam, teljesen el voltam veszve. Persze nem voltam az egyedüli a csapatból, és az elnyúló parti miatt előrehoztuk kicsit a játék vége feltételt.

A második próbálkozásom egy kölcsönkért példánnyal történt otthon. A gyerekeim hamar lepattantak a játékról, egy kört sem tudtunk lejátszani.

Ugyanezzel a kölcsön példánnyal játszottunk aztán egyet Gyömrőn, ahol - elsősorban a műértő közönség miatt - elsöprő sikere volt. A játék Gyömrő-i sikerét mutatja, hogy amikor a következő hónapban mentem játszani, már két embernek is megvolt, és nagyon profi szintű RftG partikat játszottak az egyik asztalnál.

Végül előkerült a céges klubban is, ahol is felemás volt a visszhang: volt akinek tetszett és volt akinek nem.

Később sikerült használtan beszereznem egyet, de sajnos azóta sem került elő a játék sehol, hiába hurcolásztam magammal ilyen-olyan klubokra.

Az idők folyamán rájöttem, hogy nagyon nem megy nekem ez a játék. Ott a sok kártya a kezemben, olvasgatom őket, és végnélkül csak mérlegelek. Van hogy végigmegyek rajtuk, és mohón rájövök, hogy mindegyik kártya jól használható, és mindet le szeretném játszani. Mivel ezt nem lehet, végigmegyek a kártyákon megint, hogy 2-3 jelöltet kiválasszak, de mire a végére jutok, már elfelejtem, hogy melyiket választottam ki. Aztán végigmegyek megint, mostmár azzal a céllal, hogy egyet kiválasszak. Rájöttem, hogy a kártyák szövegének értelmezése az, ami gondot okoz nekem. Olvasom a kártyát és a funkciók sokszínűsége és keveredése miatt csak lassan tudom érdelmezni és utána értékelni a kártyát. (Jamboban is van ilyen, de ott valahogy kevesebb fajta dolgot írnak le több szöveggel, és azt értem.) Bizony sok kártya úgy van felépítve, hogy két különböző fázisban is ad előnyt, amelyek egyáltalán nem köthetők egymáshoz. Ez a fajta összefüggés hiánya számomra nehezen felfoghatóvá teszi a tartalmat.

Ez a felismerés arra motivál hogy játszak ezzel a játékkal. Úgy érzem, hogy ezen a területen fejlődnöm kell még, ezért keresem a lehetőséget, hogy gyakorolhassak. (Persze a feleségem ezt mazochizmusnak hívja.)

A minap közzé lett téve a RftG számítógépes, gép ellen játszható változata: Race for the Galaxy AI. Azóta itt játszottam vagy 10 partit, ami az utolsó kivételével az én vereségemmel végződött. De az utolsót végre megnyertem. :)



Ehhez a történethez tartozik még, hogy a játék űrvilágos tematikája engem elég erősen taszít. Viszont játszottam a Glory to Rome (GtR) nevű játékkal, amelyik a számomra sokkal elfogadhatóbb római kori tematikával van felvértezve, és tulajdonképpen egy feltupírozott RftG. Annyit tettek még hozzá, hogy a RftG-ben használatos akció kártyákat itt belegyúrták az épület pakliba. Így a kártyák egy újabb alternatív felhasználási módot kaptak: a kártyákat nem csak építőanyagként (pénz megfelelője) és épületként, de akciókártya gyanánt is használhatod. Egy kicsit ugyan mások a játék alapját képező rész-mechanizmusok, de tulajdonképpen ez az legfontosabb játékmechanika szempontjából említésre méltó újítás.

Sajnos a GtR-t nem lehet kapni, így egyenlőre marad a készletemben a RftG, és megpróbálok ellenfeleket találni hozzá.