Manila

Akkor itt is az első játék, amiről írnék: Manila

A játék a MATE gyűjteményéből való, és néhány hete kipróbálás céljából magamhoz vettem. A játék a BGG-n az előkelő 227-ik helyet foglalja el. Könnyedebb családi játék lévén már korábban felkeltette az érdeklődésemet. A Niagara nagyon bejött a gyerekek között a klubban és otthon is, és a Manilának ugyanaz a kiadója, a doboz mérete, a grafika stílusa, így már régebb óta a kipróbálandó játékok listáján van nálam.

A családi játék hangulat miatt természetesen nem jött szóba, hogy egy klubban próbáljam ki (mert ha egyszer eljutok klubba, akkor inkább nevesebb játékokat próbálok ki), de mivel rátaláltam az egyesület készletében, nem volt más hátra, mint hogy elhozzam és kipróbáljam.

Az első dolog a játékszabály volt. A játékszabályhoz ugyanis adtak egy CD-t, amelyiken elmagyarázzák a szabályokat. Gondoltam - nagy lelkesen - hogy hurrá, ezzel fogom kezdeni. Nos, vagy az értetlenségem mértéke, vagy a videó magyarázat pongyolasága miatt ez a dolog nem jött be. A videó-szabály először is nehezen volt lapozható. Fel volt ugyan osztva fejezetekre, mint előkészítés, a játék menete, stb., de nagyon lassú volt, amíg lapozás után újra elindult (pedig vinyóra másoltam az anyagot, mint ahogy ajánlották). A játékot a videó inkább csak bemutatta, ahelyett, hogy a szabályt magyarázták volna el. Volt egy demó kör is, de a lényeg sajnos nem jött át. (A videó német nyelvű.)

Ezután elolvastam a szabályt. A szabály szépen meg van írva, a német játékoknak megfelelő precizitással. Az angol szabályt olvastam, de azzal is meg voltam elégedve. Olvasás közben kibontakozott egy végtelenül egyszerű bukméker (angolul bookmaker) játék. Kockadobással mennek előre a hajók, és te meg fogadsz rá, hogy hány fog beérkezni. Az odds-ok meg minden pozícióban mások: nagy kockázat nagy nyereség, kis kockázat kis nyereség. Persze a fogadási pozíciók elfogynak, és itt jön a másik játékmechanizmus, ami felfedezhető - és manapság már nagyon elterjedt - a "worker placement" azaz munkáselhelyezős mechanizmus. Az embereinket a táblán különböző pozíciókba rakjuk, majd a hajóutak kimenetelének megfelelően kapunk érte bevételt. Egy pozícióra legfeljebb egy bábú rakható.

No, ezen a játékon szépen lehet demonstrálni a különböző tényezők hatását a játék szubjektív megítélésére. Az első alkalommal ugyanis a sógornőmmel, az ő élettársával, az élettárs kisfiával és feleségemmel játszottunk. Sógornőm nagy Catan rajongó, de a csapat többi tagja nem nagy játékos (kivéve persze nejem, akit ugye én tartok edzésben ;) ). Nos, elkezdtünk velük játszani, és ahogy megláttam, hogy a különböző mechanizmusok hogyan működtek együtt, elkezdtem lelkesedni. A nagy szerencsefaktor miatt még mindig nem tartottam nagyra a játékot, de a szép kivitelezés és a megfelelő mennyiségűnek tűnő választási lehetőségek láttán arra a következtetésre jutottam, hogy ugyan a játékban nincs semmi különös, mégis jó össze van rakva. A családi játékok kategóriában kb. azt hozza, mint amit egy családi játéktól elvárnak. Szóval valamiféle megbecsülés érzés támadt bennem a játékkal kapcsolatban, és gondoltam, hogy most ráadásul az ideális közönséggel játszok, biztos siker lesz.

No de a dolog mégsem ment simán. Sógornőm dícsérgette a játékot, meg a kisfiú is belelkesedett időnként, de valahogy mégis az merült fel kb. a játék felénél, hogy félbe kéne hagyni... Némi fejcsóválás után, "a játékot illik végigjátszani a játékostársaid miatt" érveket hangoztatva persze kis idő múlva belementem a félidőben történő befejezésbe. Pláne, hogy mindenki egyetértett. Majd elővettük a magyar kártyát.

No, ily módon a játék jelentősen leszerepelt. Azt gondoltam, hogy laikus környezetben jó lesz a játék, és épp laikus környezetben nem jött be. Ráadásul feleségemnek is rossz volt a véleménye róla, annak ellenére, hogy rá nagyon szokott hatni a szép játék-design. Azt mondogatta, hogy nem volt elég sok jó hely, ahova az embereit rakhatta volna. Így aztán nekem is rossz lett a véleményem.

No de azért nem adtam fel, néhány nap múlva elvittem a játékot a céges klubba, ahol - Dominion-on és Pandemicen nevelkedett - játékos társasság fogadta. Mondtam nekik, hogy hát ha már itt van nálam, érdemes kipróbálni, könnyed játék. És mivel abban a klubban általában nyitottak a játékra, játszottak is egy partit. Itt aztán persze egészen más volt a fogadtatás. Gyorsan eljutottunk odáig, hogy a felmerülő különleges esetek miatt a szabálykönyvet teljesen kiveséztük. Szemmel láthatólag élvezték a játékot és szépen próbálgatták végig a különböző akciókban rejlő lehetőségeket. Végül BGG rendszerű értékelésben átlag 7-est kapott a játék, tehát mindenki jó játéknak tartotta.





Összefoglalás:
Ez a második játékélmény végül visszabillentette a véleményemet, és újra a "semmi különös nincs benne, csak jól össze van rakva" kategóriában, és annak is a könnyedebb, családi végén helyezkedik el.

A Manilát tehát könnyedebb játék gyanánt elő lehet venni játékos társaságban, de gyanítom, hogy 1-2 partinál többet senki nem akar majd játszani. Semmiképpen sem merném állítani, hogy nagy társasosok (gamerek) között nagy sikereket érne el, de minden esetre becsületesen összerakott játék. Szerintem ráadásul laikusok (értsd non-gamer) között is sikere lehet a játéknak, csak arra kell figyelni, hogy kicsit kedvetlen, vagy fáradt laikusok között ne vegyük elő.

Emellé társul a szép kivitel és szépen kidolgozott játék elemek, de a tematika is viszonylag jól illeszkedik. A szerencse faktor magas. A játékos interakció arra korlátozódik, hogy elfoglaljuk egymás elől az értékes pozíciókat és hogy túllicitáljuk ellenfelünket a kezdőjátékos jogának megszerzéséhez.

A kivitel és a bonyolultság tekintetében a Niagarához hasonlítanám: a kiadó és a grafikus ugyanaz, bár a játékélmény más. Méltó darabja a Zoch sorozatnak.