Ars Poetica

Ha már blog, hát legyen blog!

Újra feltámadt bennem a vágy, hogy a társasjátékokkal kapcsolatos gondolataimat megosszam valakivel. Nos, igen. Közvetlen környezetemben nem nagyon van olyan ember, aki naphosszat szívesen hallgatná elmélkedéseimet a társasjátékokról, ezért megírom inkább Nektek.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

(Karinthy Frigyes: Előszó - részlet)

Eddig több oknál fogva ótzkodtam a blog írástól. Ebből az egyik ok, hogy sajnos nem rendelkezem (újság)írói vénával. Így az aki ezt a blogot olvassa, ne számítson szellemet hasonlatokra, palléros fordulatokra, nagy műveltséget sugalló idézetekre. (A fenti Karinthy verset is csak a Google segítségével találtam meg az iskolai élményekből felsejlő részlet alapján.) Annyit tudok ígérni, hogy a gondolataimat, amit ide leírok, egy átlagos értelmiségitől elvárható módon fogom megfogalmazni.

A másik ok, hogy a társasjátékok megítélése nagyon szubjektív dolog. Az, hogy egy játék tetszik-e nekem, nagyon nagy részben függ attól, hogy milyen kedvem van aznap, amikor a játékot kipróbáltam. Függ attól is, hogy kikkel játszok, mennyi időm van játékra, mikor játszottam utoljára megelőzőleg, mennyire vagyok kipihent, milyen egyéb terveim voltak arra az estére, mennyire készültem fel a szabályból illetve mennyire ügyesen magyarázzák el nekem a játék szabályát, és így tovább... Ezen okoknál fogva mindezidáig erősen tartózkodtam attól, hogy első parti után véleményt mondjak a játékokról.Viszont sajnálatos módon a legtöbb játékkal csak egyszer nyílik alkalmam játszani, így kevéssé van alkalmam az első benyomásokat felülvizsgálni. Persze olykor egy parti után is időnként újra átgondolom a játékkal kapcsolatban kialakult véleményemet, és lehetséges, hogy másnap reggel homlokegyenest ellenkező lesz a megítélésem. Tehát első parti után mindig óvatosan szoktam nyilatkozni, hogy nehogy érdemtelenül elvegyem mások kedvét a játék kipróbálásától.

Persze nem ritka az olyan játék, ami elsőre nem tetszik, viszont az ismerősöktől és a BGG által érkező jó kritikák miatt úgymond szeretni akarom őket. Ilyenkor újra és újra megpróbálom játszani, hátha felfedezem benne azt, ami az ismerőseimnek annyira tetszik. Ezek a játékok szerencsésebb helyzetben vannak nálam, és egy részük többedjére játszva lassan tényleg belopja magát a szívembe.

Ezen okokból kiindulva tehát mindenképpen előre bocsájtanám, hogy a blogomban megfogalmazott vélemények teljese mértékben az én szubjektív megítélésemet tükrözik.

Ráadásul azt is mindenképpen leszögezném, hogy a sok befolyásoló tényező között a társaság, akivel játszok, csak az egyik. Így tehát ha egy játékot lehúzok, egyik játékostársamnak sem kell azt gondolnia, hogy ez ő miatta lenne.

Végül egy utolsó dolog: az idő. Eléggé változó, hogy mennyi időm van a blog írására, így lehetséges, hogy olykor nagyon rövidek lesznek a cikkek, máskor meg lehet, hogy terjengősebbek lesznek. Majd meglátom. Egyenlőre csak azt remélem, hogy ez a kis blogosdi hasznos lesz számomra és az ismerőseim számára.

Tehát hajrá!